Tanfolyamok

• Tanfolyamok
• Workshop és tánctábor
• Tanárok

Videó, fotó, buli

• Videók és fotók
• Táncos bulik

Hobby versenyek

• Nem hivatalos versenyek
• West coast swing

Boogie versenyek

• Magyar versenyek
• Külföldi magyar sikerek
• Ranglista

Versenyzők

• Magyar versenyzőpárosok
• Nemzetközi párosok
• Boogie formációk

Lexikon

• Táncleírások
• Zenetörténet
• Világbajnokságok
• Európa-bajnokságok

Hasznos dolgok

• Linkek
• Zenehallgatás

Nemzetközi párosok

Ezen az oldalon olyan külföldi táncosokat mutatunk be, akik a nemzetközi WRRC mezőnyében az elmúlt 10-15 évben kimagaslottak a mezőnyből és egyéniségükkel, tudásukkal továbbfejlesztették ezt a táncot. Ezek a táncosok egy-egy stílust képviseltek, melyek gyakran azonosak voltak a hazájuk képviselte irányvonallal. A linkek letölthető videókra mutatnak (letöltés: jobb egér gomb, "Cél mentése másként").

Melanie Bucher & Reto Gurt / Svájc: Többszörös Európa-bajnokok és világbajnokok. A '90-es évek első harmadában a versenyeket a koreográfia és az olasz stílus uralta. Igen gyakran a párok nem is a mai értelemben vett boogie-t táncoltak, hanem valamiféle sort, előre megtervezett showt adtak elő - gyakran jive alapokkal. Miután az IDO és WRRC két önálló táncszervezetté vált külön, az utóbbi keretei között a swing táncok is elindultak a fejlődés útján. Ennek a fejlődésnek volt az egyik jelentős képviselője a fenti svájci páros, akiknél a zeneinterpretáció már fontossá vált. Közvetlenül az ő korszakuk előtt, (elsősorban a német) táncosok már próbálkoztak improvizációval. Ekkoriban gyakran még nem az ún. nyolcas alaplépés kombinációval, hanem a hatossal és igen gyakran blokkokat táncolva - de a zenei stoppokat már észrevéve és jelezve indultak egy-egy versenyen az akkor az élvonalba tartozók. Két ismertebbet emelnék ki közülük: Gregor Lechner és Marcus Koch nevét. Az előbbi hihetetlen dinamizmussal és lábmunkával táncolt, az utóbbi pedig talán az első olyan táncos volt, aki már ekkor(!) tudatosan lindy elemeket kezdett alkalmazni (charleston variációk stb.) előadásában. Koch később viszont már teljesen más swing táncok (balboa, shag, lindy) felé kezdett el orientálódni, boogie versenyeken 1999 óta már nem indul. Svájci színekben versenyzett még Mario Di Jorio, aki a '90-es évek második felétől számos világversenyen léphetett a dobogóra, visszavonulása után egy ideje már Melanie Bucherrel is tanít néha.

Michael Grimm & Andrea Schiffer / Németország: A boogie-woogie verhetetlen bajnokai, akik zsinórban ötször tudtak világbajnokok lenni 1996 - 2000 között, míg végül abbahagyták. Nevükhöz fűződik az igazi zeneinterpretáció mind figurában, mind egyéni előadásmódban. Igazi német precizitással tudtak különválni 1x vagy 2x8-as ütemre, és ugyanezzel a precizitással találták meg ismét egymást, tudtak újra elindulni. Akkoriban az egész tánctér betáncolása még meglehetősen ritka volt, a külön táncolás és utána bármilyen helyzetből történő (sikeres) elindulás nagyon nagy újításnak számított. Talán ők voltak a nagy táncosok közül az utolsók, melyeknél még a férfi dominált igazán és mellette a nő "kiegészítő" szerepet kapott. Grimm vetélytársa hazájukban Andrea Pantaleo volt, aki 1997-ben EB címet nyert. Egészen egyedi, ruganyos lábtechnikája és hajlékonysága kiemelte a mezőnyből - amikor abbahagyta a versenyzést, akkori partnere Doris Preus egy magyar táncossal Balásy Ádámmal kezdett el versenyezni - német színekben. Együtt nyertek Deutsche Master címet 2003-ban, és világversenyeken is előkelő, döntős helyezettek lettek.

A mai jobb német párok közül az igazi nagy tehetség Fabian Schünke, aki egy ideig Balásy Ádám korábbi partnerével Doris Preussal táncolt. Schünke volt már többször vb második, európa bajnok (2003-ban) akkori partnerével Doreen Weisserrel. Egy táncos akkor lehet igazán sikeres, ha egyéni stílust képes kifejleszteni. Schünke a korábbi "normál" alaplépésről egy igazán sajátos, mondhatni feltűnő alaplépés-kombinációra váltott, aminek mind az előnyét (egyéni, utánozhatatlan), mind a hátrányát (tökéletes párharmónia nála nehezen tud kialakulni, hiszen partnere az ő technikáját talán soha nem lesz képes visszatükrözni) érezheti a versenyeken.

Tony Rindone & Catherine Triantafylou / Belgium: A '90-es évek közepén a boogie-ban a feljövő új hullámot a belgák képviselték, akiknek junior táncosai ezekben az időkben taroltak világversenyeken. 1996-ban Tony Rindone és párja lett a junior világbajnok. Amit ők hozzátettek a boogie fejlődéséhez, az két rövid szóval lehetne jellemezni: jazz és show. Kicsit továbbvive Grimmék újítását nem ritkán 3x vagy 4x8 (sőt néha több) ütemen keresztül táncoltak külön olyan előadásmóddal, hogy a több ezres stadion szinte felrobbant az ovációtól. Ilyen show elemeket persze csak úgy lehetett előadni, hogy a tánctéren két teljesen egyenrangú táncost láthattunk. Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) sokáig "csak" másodikak lehettek Grimmék mögött, amíg végre 2001-ben Tamperében a dobogó legmagasabb fokára léphettek. Míg Rindone 1996-ban, honfitársa Olivier Massart (aki 1995-ben még akrobatikus rock & rollban indult) rá egy évvel később nyert junior bajnoki címet, de '98 és '99-ben illetve 2000-ben is állhatott belga junior a dobogó legmagasabb fokaira. Massart több mint 10 éve van jelen boogie nemzetközi versenyeken, jelenlegi partnerével a west coast swing irányába indult el.

A belga táncosok közül feltétlenül meg kell még említeni a Fabrizio & Nathalie Carnevale testvérpárt, akik ebben az időszakban szintén rendszeresen az élmezőnybe tartoztak, illetve a Patrick Outers & Vivianne Brisboa párost. Nem volt ritka ezekben az időkben, hogy a világkupákon a hetes döntőkben 3-4 belga páros szerepelt rendszeresen. A '90-es évek végén kezdett elterjedni a szinkron figurák szélesebb körű, látványosabb alkalmazása. Ez lényegében azt jelentette, hogy a pár mindkét tagja 1x vagy 2x8 ütemen keresztül - lehetőleg zenei 1-re elkezdve - teljesen azonos mozdulatsort mutat be, de egyénileg, különválva. A szinkronfigura befejezése után természetesen tovább kell indulni és a táncot törés nélkül folytatni.

Andreas Berg & Jessica Lennartsson / Svédország: többszörös világbajnok svéd páros, akiknek előtérbe kerülésével "divatba jött" az északi, swinges stílus, a lindy elemek beemelése a boogie-ba. A svédek első nagy generációját még az EB győztes Ann Isberg & Christer Isberg jelentette a '90-es évek közepén. Jóval később náluk is kinőtte magát egy új versenyző gárda. Rengeteg fiatal táncosuk van (elég csak Henric Stillman - Joanna Erikkson párost megemlíteni, akik boogie junior világbajnokok, lindy vb 3.hely, boogie felnőtt vb 3. hely tulajdonosai többek között), akik különböző swing tánckategóriákban is elindulnak. Az észak-európai országokban sosem választották szét oly mereven a különböző swing tánc(stílus)okat. Épp ezért táncosaik hazájuk nemzeti bajnokságain igyekeznek mindenféle kategóriában elindulni, ami swing táncokon belül létezik. Stillmanék például a boogie és lindy kategória mellett Svédország bugg bajnokai is, ami egy sajátos, főleg az észak-európai táncosok által kedvelt és leginkább rock and rollra kialakított tánc(stílus). Versenyeken többféle felállásban, akár két lánnyal vagy különböző formációkban is táncolják. A fentebb felsorolt párok mindemellett természetesen különböző swing világversenyeken is indulnak - és nyernek. Gyakran ugyanazzal a stílussal, mint boogie-ban. Rendkívül tehetséges és népszerű edzőjük van Hasse Mattsson és Marie Nahnfeldt személyében, akik maguk is sikeresen versenyeztek egészen 2001-es visszavonulásukig. Az általuk megtestesített és kifejlesztett stílust, az ő kezük munkáját lehet látni ma lényegében a legtöbb svéd páron. Az ő tanítványaikon kívül Aina Nygard és Jörgen Sandnes nevét kell megemlíteni, akik szintén kétszeres boogie világbajnokok és swing kategóriában is nyertek már VB címet hazájuknak Norvégiának 2003-ban. Róluk lehet igazán elmondani, hogy a stílusuk valahol a lindy hop és a hollywood style között van. Teljesen betáncolják a színpadot, valósággal betöltik a teret, amikor táncolnak.

A swing táncok előretörésével azonban megjelent az akrobatika is a boogie versenyeken, mint "döntő" tényező. Mivel ezek a táncosok felkészültségükben közel azonos szinten állnak, ami dönthet közöttük az sokszor a figura jellege, nehézségi foka. Szaltót ugrani, cigánykereket hányni, spárgába ugrani stb. lassan alapkövetelmény lett. Ezen kvalitások egyik kiváló képviselője: Remy Koukakou & Sarah Montalban francia világbajnok páros. A páros férfi tagja néger táncosok jó ritmusérzékét hozza, a lány pedig a latin versenytáncból az egzotikus, különleges mozgását. Nagyon precízen helyezik a szinkronfiguráikat és az akrobatikát a zenére. Mindig újítanak, ritkán történik meg az, hogy valami új és meglepő figurát ne hozzanak egy-egy versenyre.

A déli részt képviselte még Vincenzo Fesi & Deborah Varisco, ők 2002-ben EB-t nyertek. Vincenzo "újítása" a balboa volt (amit beemelt a boogie-ba), de a különleges akrobatikus elemek nála is megtalálhatóak voltak, amíg abba nem hagyta a versenyzést párjával. Azóta más swing kategóriákban indul sikerrel (pl: 2004-ben lindy VB-n 4. hely). A déliekről szólva feltétlenül meg kell még említeni a Berrettoni testvérpárt, akik sajátos "olasz" stílusban táncolnak. Náluk még talán felfedezhető nyomokban a "versenytánc" jelleg, a latin versenyekre emlékeztető előadásmód, stílus, ami a boogie-t nagyjából a '90-es évek elején uralta. Ez gyakran annyira a show felé viszi el őket, hogy alaplépést csak ritkán táncolnak az adott körben.