Lindy-hop

Táncleírások » Lindy-hop

A swing első ismert tánc formája a texas tommy 1913 környékéről. Ezt később break-a-way névre keresztelték át az 1920-as évekre, amikor már mindenki a charlestonért bolondult. A break-a-way és a charleston elemei ekkor kezdtek el keveredni. Ebből az elegyből egy új, akkor még név nélkül említett táncstílus kezdett kialakulni.

Letölthető videók:

A ma ismert lindy nevet egy híres harlemi swing táncos, George "Shorty" Snowden adta ennek az új táncnak. A névadás előzménye Charles Lindhberg rekordja volt, amikor 1927-ben 33 óra alatt repülte át az Atlanti óceánt. Ez akkoriban, amikor a repülés még újdonságnak számított igen nagy szenzációt jelentett. Ezért, aztán amikor egy újságíró, aki korábban még sohasem találkozott a kialakulóban lévő swing tánccal megkérdezte egy versenyen a győztes Shortyt, hogy mi a neve ennek az újdonságnak. A válasz: "Lindy hop - repülünk, pont úgy, ahogy Lindy tette".

A lindy egyik jellegzetességének tartott akrobatika később, mégpedig csak az 1930-as években tűnt fel, amikor Frankie Manning párjával az első ún. első "air step"-et megalkotta. A vad akrobatikus elemeket azonban a versenyek és fellépések kivételével nem lehetett közönséges tánctermekben, klubokban gyakorolni és látni. Mivel könnyen sérüléseket okozhatott a táncolóknak, így nem engedélyezték.

Az azóta eltelt több évtized alatt a lindy hop a swing "első" igazi, az eredeti táncává nőtte ki magát és mindeközben először a charleston, majd olyan más egyéb táncok elemeit is átvette mint az apache dance, the shimmy, cakewalk, foxtrot, tap stb. Ezek a táncok egyébként alapvetően mind jazz táncként ismertek. A lindy volt viszont az első olyan jazz alapokon nyugvó afro-amerikai tánc, amit a fehér Amerika is elismert és megszeretett. Korábban ugyanis élesen faji alapon különült el egy-egy tánc elfogadottsága (mint ahogy egyébként maga a (jazz) zene elismertsége is). Az afro-amerikai eredete és vadsága vagy szexuális túlfűtöttsége miatt az első swing táncokat vagy azok csíráit addig élesen elutasította a fehér társadalom.

A lindy táncosok törzshelye New Yorkban a harlemi Savoy Ballroom-ban volt, amely 1926-ban nyílt meg. Kezdetben Shorty George volt a táncosok elismert és kiemelkedő vezetője később a '30-as években azonban Hubert "Whitey" White társaival megalkotta a Whitey's Hopping Maniacs elnevezésű fellépő csoportot, amely aztán mint Whitey's Lindy Hoppers lett ismert. Olyan szórakozóhelyeken léptek fel, mint a Cotton Club és nekik köszönhetjük, hogy kialakították a lindy hop mai formáját, stílusát. A lindy ugyanis tartalmaz igen lényeges, karakteres elemeket: alapvetően 6-os és 8-as számolású alapot és egy folyamatosan "forgó" érzést (vö. swing) amely a zene ütemével, a szinkópálással áll kapcsolatban. A lindy jellemzője a hangsúly árnyalatnyi előlegezése vagy késleltetése az alapütéshez, a beathez képest, ami a táncos mozgásában dinamikusan megjelenik.

A lindy táncosok jelentős része igyekszik a forráshoz, minden kiindulópont nyitányához az ún. savoy style-hoz közelíteni - ezt tartják az eredeti lindynek, ami lényegében a Whitey's Lindy Hoppers stílusát jelenti, ahogy ők táncolnak olyan régi (film)felvételeken, mint: "A Day at the Races," vagy "Hellzapoppin". Alan Parsons amerikai szakíró szerint viszont a szó szoros értelmében talán nem is beszélhetünk savoy style-ról, hanem inkább a "savoy hagyományról". Ezt ő azzal magyarázza, hogy a '30-as évekbeli táncmód súlypontja igencsak alacsonyan volt, mély testtartással táncoltak, majdnem úgy, mintha egy székben ülne az ember. A pár férfi tagja nem mozgott sokat tánc közben, hanem önálló, szilárd pontként állva 5. számolásra előbb megállította majd visszahúzta a nőt. E mozgás kivitelezése közben lényegében vonalban mozgott nem pedig körkörösen, ahogy a Savoy Ballroomban a táncosok eredetileg tették. Ezt a fentebb vázolt stílust előadásokra, fellépésekre fejlesztették ki Whitey táncosai, ettől tehát némileg eltért a tánctermekben látott stílus.

A modern savoy megint különböző egy kicsit. A páros mindkét tagja enyhén hajlított pozícióban van de egyenesebb testtartásban, mint az előzőekben leírt variáció. A térdek hajlottak de nem behajlítottak és mindez ruganyos és rugalmas kinézetet kölcsönöz. A nőt párja a 2. számolásra húzza maga felé mialatt ő maga a 3.-ra kezd elindulni. Nincs húzás az 5-re - ehelyett a férfi átvezeti nyitott pozícióban a partnerét egy viszonylag keskeny vonalon. A modern savoy charleston, jazz és hip-hop elemeken nyugszik.

Lindy hop (és más egyéb swing tánckategória) versenyeket a swing szülőhazájában az Egyesült Államokban a kezdetektől rendeznek, igaz nem feltétlenül csak egy bizonyos tánckategóriára szűkítik le az indulni szándékozók táncstílusát. Ezt a tánc alapvetően swing zenéhez illik, a gyors (és még táncolható!) tempó elérheti a 120-180 ütem / percet. Bár mint minden swing társastáncnak, a lindynek is az improvizáció az egyik alapfeltétele, versenyeken legtöbbször indítanak olyan kategóriát is, amelyben hozott zenére koreográfiákat mutatnak be az indulók, ez a showcase. Európában nemzetközi szinten igen ritkán rendeznek versenyt, többnyire egy világbajnokság megrendezésére kerül sor tekintettel az alapvető problémára: igen nehéz behatárolni ennek a stílusnak a formai kereteit ha értékelésre kerül a sor, ráadásul a swing táncok még nem a verseny-, élsport (lsd. akrobatikus rock & roll, latin és standard táncok stb.) kategóriájába tartoznak. Ugyanaz a szervezet vállalta fel Európában a lindy versenyek megvalósítását, amely a másik swing alapon nyugvó tánc, a boogie-woogie valamint az akrobatikus rock & roll versenyek rendszeres szervezésével is foglalkozik: a WRRC (World Rock & Roll Confederation).