rockandroll.info.hu

Táncleírások » Akrobatikus rock'n roll

A rock and roll és swing táncok közül az akrobatikus rock'n roll az egyetlen versenysport. Ez a műfaj sokkal inkább sport mint tánc, azonban ebben a rövid leírásban maradunk a tánc megnevezésnél. Hobby szinten e táncot nehezen lehet koncerteken, tánctermekben, bálokon vagy utcai rendezvényeken kipróbálni. Ha szeretnénk rokis táncbemutatót látni, akkor egy-egy fellépésre vagy versenyre kell mennünk.

Horváth Márk - Grélinger Ágnes
akrobatikus rock'n roll "B" kat. (1. hely, 2003)
Letölthető változat divx formátumban.

Mit igényel az akrobatikus rocky

Az akrobatikus rock'n roll egyszerre igényel nagyon komoly állóképességet, dinamikát, lazaságot és erőt. Az alaplépés (kick ball change, kick, kick) nem túl bonyolult, de pontos kivitelezése sok gyakorlást igényel. A páros az edzéseken koreográfiát gyakorol be, amelybe a tánckategóriától függő számú és nehézségű akrobatikát tesznek be. Van sok ismert akró, de gyakran látni érdekes új akrókat is, amelyeket általában más táncokból vesznek át kreatívan a versenyzők.

Ez a versenysport a '70-es években indult igazán fejlődésnek - az alap itt is az '50-es évek különböző rock & roll táncstílusai voltak. Míg korábban a stílus volt ami megkülönböztette egymástól a táncokat (ld. lindy-hop, hollywood style, boogie-woogie, jive), az akrobatikus rock'n roll-ban már a látványos akrobatikus elemek dominálnak, a zene tulajdonképpen másodlagossá vált. Frankie Manning és társai a '30-as és '40-es években órákat töltöttek el egy-egy "air step" megalkotásával és kivitelezésével, - manapság az akrobatikus rock roll-t táncolók ugyanezt teszik csak sportosabban, dinamikusabban és nagyobb erőkifejtéssel.

A '70-es évekig az akrobatikus figurákat ún. lapos lépéssorokkal táncolták. Rene Sagarra fejlesztette ki az első ún. ugrólépést. Ez már jóval sportosabb és nehezebben kivitelezhető volt a figurák és a tánc közben, mint az előzőek. Ma már versenyeken ez a 9-es alaplépés a kötelező, mivel a korábbiak a különböző erőkifejtések, végrehajtási módok tekintetében összehasonlíthatatlanok voltak. Ugrólépés a súlyláb kiemelkedése vagy elmozdulása a talajtól, miközben a másik láb egy ún. kicket végez. Ilyenkor a súly nagy része a lábfej elülső részén van, miközben szinte a teljes talp a talajon marad - csak a sarok enyhe talajérintése lehetséges. A mozgás kivitelezése során a felsőtest és a fej egyenesen marad, a kartartás mindig kontrollált - nem lógnak vagy himbálóznak és az alaplépés kivitelezése közben hangsúlyozzák a mozgást (például a kar oldalra, vízszintesen való kinyújtása).

Nemzetközi szinten 1985 óta versenyeznek együtt a sportolók amatőr és profi szinten több osztályban. Az alsóbb osztályokban (children, youth, junior) az akrobatikákat korlátozzák vagy tiltják. Felnőtt kategóriában ("C", "B", "A") is szabályozzák az akrókat (el lehet-e engedni a lányt akró közben, mely tengelye körül fordulhat a lány a levegőben, milyen magas lehet egy akró stb). 1990 óta a Világ- és Európa-bajnokságokon kívül rendszeresen rendeznek ún. Világkupákat (World Masters sorozat), amelyek alapján összeállítják a világranglistát. Az "A" osztályos Masters versenyek a sportág leglátványosabb elemeit mutatják be, itt láthatóak dupla szaltók, különféle tornában látott elemekkel (csavart szaltó, előre/hátra bicska helyzetben, nyújtott testű szaltó stb), különböző fajta leérkezésekkel (talajra, fiú vállára, fiú hátára, fiú ölébe stb).

A Masters versenyek K.O. rendszerben zajlanak, tehát 2 páros letáncolja egymás mellett a koreográfiáját, majd a páratlan számú tagból álló zsűri (5 vagy 7 fő) vagy az "A" helyen vagy a "B" helyen álló párost juttatja tovább. Így lényegében a sorsoláskori szerencsének is szerepe van. A Masters versenyeket - miként a boogie-woogie és lindy hop kategóriáknál is, - a WRRC rendezi, amely társult tagja az IDSF-nek (International Dance Sport Federation).